|
Óbudai impromptu Kerestem, holt-kutya, nyomodat kerestem. Nyarakkal-telekkel Óbuda betemette. Ott, hol Aquincum felől az út ideér, kileffedt vérzőn porra a nyelved. Szaladtak harci kocsik. Senki nem állt meg. Kit érdekel egy porba-hűlt kutyatetem? Gyűltek az évek, védően betakartak, de nézhetek akármerre, te ott vagy! Sárló véreddel, Pannon-útra tapadsz. Vonszolódom. Közeledik hozzád a csendem. Leszek, amivé hagyják isteneim: szemernyi csönddé, rigóénekekben. |