|
Para-fázis Mikor az uccán átment a kedves, hétfő volt, tudtam: holnapra kedd lesz. Mikor gyöngéden járdára lépett, odanéztem a bokája végett. Mikor a válla picikét rándult, Parkinson-kór, gondoltam, de már múlt. Lebegve lépett – már gyúlt a villany, én néztem kedvtelve: megtanítsam? És ránevettek, senki se bánta, ő a reményem: a panoráma! Akit ringattam vigyázva, ölben, akkor mocorgott, elmenne tőlem. De begyes kedvük szívemre rászállt, hajlítgattam a kecses virágszárt. És ment a kedves, szépen, derűsen, s szeleltem utána, egyszerűen. |