|
Pár karcsapás minden álmomban valami rossz van már az elalvás is nehéz kis nyugtató fél Eunoctin vacak az éj és kín az ébredés valamit nem érek el soha persze mindig de valahogy mégsem máskor majdnem meghalok kicsit csupán soha nem egészen gyerekkoromban mennyit röpültem pár karcsapás az égbe vitt most vonatok autók törnek össze visszavágták az angyal szárnyait apám kísértett szegény volt nyöszörgött pedig sírni sose láttam feküdt félig egy ócska tródlin: fiam meghalok gégerákban de hisz ő volt a kivétel eddig elkerülték a tumorok s ha hihetek a boncmesternek bármi de nem az volt az ok ám az álmot ez nem érdekli átrajzol múltat és jelent tompíthatnám vad gyógyszerekkel de helyre állna-e a rend mit tegyek hát ha küzdenem kell harc nélkül föl nem adhatom végtelen lesz-ami-leszben kell egy hajnalon összeomlanom |