|
Rózsák a Vérmezőről ki emlékszik a rózsacsokorra amiért a Vérmezőre űzött a részeg este a feldőlt vázára sebektől csúfított kezemre ne mondd hogy nem hoztam virágot tocsogott a víz áztak a vérszínű szirmok részeg volt az este részegek az évek a tizenegy év a várban hányingerig dédelgetett álmok hit egy jobb világban mesékben forgatott fiú szórtam eléd sallangos verseket törölgettem arcod bánat-patakjait ki emlékszik a csokorra ki rád ki a semmiből lángoló felem lettél aki tűz nélkül hagyott aki nélkül létezem de csak egy rothadó fél vagyok nem hittem istenekben hogy sorsunk elrendeltetett de nem lehetne álmodni szebben hogy én megátkozott találkozhattam veled ma már minek királlyá lennem dideregtető trónteremben feküdni baldachinos ágyba azért hogy hiányod remegjem összekarmolt részeg rózsaárva |