|
Rozsda őröl Kevés szó őriz és teremt. Csupasz, őszi bokrok ágán szikrázó, zúzmarás a rend. Emlékedből él a sármány. Felejtett fűrészt a kertben, ragadozó rozsda őröl. Megfog, elereszt a versem. Haló ág hullik a tőröl. Alanytalan, vak mondatok, hangszereim, megrepednek. Kiürítik a holnapot. Csillagok mögött kereslek. |