|
Számfejtő Megyek az utcán, számolom a fákat. Számolom hány lépés a következő házig, hány lépés még a templomig, hány HÉV, autóbusz hagy el a térig, hányan vannak kik szembe jönnek, s hányan hagynak el, számolom. Megyek lombcsupasztó őszben. Bokrokon, fákon rothadó fészkek. Ami valaha titok volt, pucér. Minden vacak szél beletéphet. Megteltem gyűlő nemvagyokkal. Számolom, és persze elfelejtem. Hát egyre többször mondom: nem tudom. Lángtalan tüzem kormol. Számolom, ki merre, hol veszett el, mikor bukkanhat elő egy új seholból. Megyek, az utca, mint a semmi gödre. Mit számít az, mit számolok. Beér az ősz, rejt trampli ködbe, még kivillannak csontló verssorok. Valahogy el kell hallgatni a dalnak. Reggelek jönnek, zúzmarásak. Bezúdulnak mezőkről a varjak, véget vetni minden számadásnak. |