|
Százados út (In memoriam Fővárosi Kenyérgyár) hogy igazából miként működnek a dolgok számomra kibogozhatatlan múltkor a kenyérgyár melletti nagy fáról írtam persze álombeli volt a kép a valóság átszüremlése ötvenévnyi féreglyukon az emlékezetből piros téglakerítés bennük vakolt fehérre meszelt téglatükrök ha végigmentünk a Hős utcán a Hungáriáig mellette vitt az út ott nyitogatták a nagy teherkaput onnan indultak hajnali kenyérillatokkal az autók hát ez volt a régi idők beidézése azóta eltávolítottak onnan az évek eszembe se jutott mikor felültem az 1-es villamosra átszállva a csepeli HÉV-ről hogy dolgom intézendő Óbudára érjek hiába jártam arra ezerszer villamosból nézve mindennek más hatása van de arról nem tudtam hogy egyszerűen eltűnt a gyár torzító tükreivel körbeölelve a semmit csak a romos téglakerítés maradt egy perc és továbbment a villamos bámultam az üres sebhelyet talán a fa mintha ott gyászolt volna a haldokló kerítés felett |