|
Szobrász, kisfiúval a művésztelep az ötvenes évek elején kapott új kerítést körbevették árokkal kizsaluzták betonsapkás csőoszlopokat raktak közéjük haidekker-fonatos betétet a juranics telep felé kiskapu nyílt szemben a szörény utcával ahogy régen kétszárnyú nagy a kicsivel a stróbl alajos utcai fronton megbúvó műteremlakáshoz az elvadult bokrok között jól be lehetett látni ott volt a fatető ami védte hajdan a gipsz-sztálint iskolába gyakran a kerítés mellett mentem úgy hallottam meg a kopogást hatalmas fehér kődarabon egy férfi kalapált észrevett érdeklődve nézett kérdeztem mondta szobrot farag ölében gyermekét tartó anyát a kő még nem mutatott sokat de sejlett már valami az ölben kibomlóban volt a nőalak a szoborvéséshez szívességből kapott helyet szépült a nő a gyerek én füzetből tépett papíron vittem verset nézte akárha szobrot aztán sorolt sok nevet kiket olvassak milyen könyveket beteg voltam pár napig nem jártam arra eltűnt a szobor ő is vele nem maradt utána csak pár költő neve eldadogni is alig tudtam de az apró könyvtárosnő kihámozta a sok zavaros szóból jönnének velem a hős utcába villon rimbaud balassi cocteau |