|
Szombat minden szürke az ég a fényt a délelőttre szűrte lágerőrök felhőkig érő stadionlámpák kattogó idő szél billegteti a távoli nyárfát szirénaszó valaki mindig meghal végül erősödik a rettenet hangja semmibe szédül az ember elesik az ember szárnyal a halál jön megy kint fő a hús káposztával megérint az elmúlás itt hagy konyhámból beúszik a csomborillat szombatszürke helyenként átnéz a nap mégse tűnik el minden nem hagyom legyőzni magam szerelmet álmodtam éjjel mi fontosabb mint ónszínű égen a fényjel ha hozzám bújsz ha vagy a nyár második délelőttje ború fény szerelememlék káposzta ahogy anyu főzte terített asztal egy mindig várt vendég |