Szupernóva Általam vagy, mert meg én láttalak visszaengedlek ragyogj fénytelen ne remegj nálam várnak más galaktikák nem eltakarni akarlak visszaadni az égnek meg ne vakíts lássam korom-éjbe rajzolódó fényed meleged érezze arcom mert megöl az árnyék már a kevés is alig mi visszatartson pislákoló hiány ég mint óöreg utcalámpa fölemellek röpülj tenyeremről világom világa |