|
Talán a egy öregségbe deportált költőn számon kérni miért keres menedéket illúziókban ostobaság ő is tudja ennek ellenére feláldozza józanságát építi a reménytelenség kristálypalotáját nem törődve azzal már nem lehet király hiába próbálja ruganyosabbra venni a lépést néz rá kedvesen a kedves befogja versébe szóparipáit üljön hintóba a drága neki még jár egy herceg leül a halállal szembe nézi a gyorsuló kocsit és beleénekli a szerelembe |