|
Tavasszal szomorú szerelmes dalokkal jönni elő kimeríti a hülyeség fogalmát ne vedd zokon a kevéske napsütés kezdi érlelni a d vitamint amire nagy szüksége van a szervezetemnek ezért ülök a keleti nyitású ablak elé persze rég elsütöttem a lakás minden irányát kecskeméttől nagytétényig de nem árt időnként előhozni végül is az ismétlés és a tudás közötti gyermeki kapcsolatot nem mindenki köpi-vágja tekintet nélkül a fentiekre mégsem mesélem újra mennyire hiányzol ebből a délelőttből mikor telve hóvirággal az erdőaljak napfényt szédítenek a krókuszok és emlékszem régről a rákóczi útra néző iskola udvarán a kerítés mellett már emelkednek lándzsáikon a húsvétígérő nárciszok s a betongyűrűk borostyánfüggönyén át nefelejcsek kéklenek ilyenkor nem dünnyöghetek hiánydalt hagyom a szokásos kórleírást is ott a sok versemben az anamnézis kicsit megbolondulok ahogy nézem a rügyek tüntetését ahogy testet ölt az orgonák szobra így a jobb ma bódító földszag dől az ablakon nem is tudhatok mást akarni csak maradni maradni amíg lehet hériccsel kankalinnal nárcisszal veled |