|
Télvégi őszből a kanyar előttre nem emlékszem befordultunk a partra vonattal busszal nem tudom szánalmas kopott volt minden a székeken ballonkabátban ültek fehérben fakó téglaszínű pólódat térdedre húztad úgy kuporogtál kicsit oldalra fordulva bal karod arcod előtt csak félprofilod láttam a vizet hallani sejteni tudtam de biztos voltam benne ott van asztalok székek között sivár homok megyünk a kanyarban tó tenger-e nem tudható és rohadtul ősz van hasra fordítva fekszik a csónak megyünk a februári álomkanyarban és egyre azt érzem: vége látlak: fölhúzott lábbal ülsz a széken egy régi nyárban elhagyjuk a partot a télvégi őszből meztelen combod idevillan látom téglaszín fölsőd szomorú félprofilod homokra égő tekinteted nem nézel semmi után utánam se soha többé |