Ahol Mátyás kutyatára,
ott áll büszke Buda vára.
Figyeli, a Duna sodra
nem folyik, csak balról jobbra.

Piliscsabán húgom házát
spenótszínűre pingálták.
Megkóstolták nyulak, kecskék,
de nem ízlett a zöld festék.

Mielőtt beérsz Dorogra,
mintha az ördög morogna.
Hinnéd, mindenki siket már.
Mondogatják: a brikettgyár...

Esztergomban harang kondul.
Ezer galamb száll bolondul.
Király vára, Isten háza...
Födi az ég kupolája.

Nem titkolom, hogy Tokodon
nincsen egyetlen rokonom.
Bármerre is jövök-menek,
mindenütt csak idegenek.

Ott, ahol a Rábát, Rábcát,
hogy úgy mondjam, beDunázzák,
áll a győri püspök vára,
de nem vár, csak turistákra.

Hédervárról, ahogy mentem
másodnapon, novemberben,
bár szitáló ködbe rejtve,
előttem volt, várt rám Zsejke.^*

Jó sok mindent kiagyaltak
a rég letűnt birodalmak.
Köves út, távfűtött házak!
Kellett is Savariának.

Ment egy pallér Celldömölkre,
hogy a fákat felköbölje.
Építene egy fatornyot –
hetet-havat összehordott.

Kálócfapuszta, Kiskutas:
elárulom, hogy mit kutass!
Három ivásnyi pálinkát!
Ha szomjúhozol, még inkább.

Vöcköndön az útnak vége,
nem jutni, csak semerrébe,
vagy visszánt, hol Kemendollár.
Ki mást keres, rossz úton jár.

Badacsonyban szüretelnek,
a puttonyok sorra telnek.
Feszülnek a hordódongák.
Jó bor leszen, ahogy mondják.

Balatonnak nagy a partja,
ezer halászháló tartja.
Föntről lesik a jegenyék:
fogast fogtak vagy kecsegét?

Mór városa szépen megfér
félárnyékban Csóka-hegynél.
Bárkihez menj, a hordóban
ezerszer is ezerjó van.

Börzöncéről Bucsutának
ne menj, ha a lábad fáradt.
Sáros az út, magas dombok...
Jól gondold meg, annyit mondok!

Kanizsán a masiniszta
eszik-iszik, s fordul vissza.
Palacsintát krumplifejjel
nem lát ott a mai ember.

A törökök hazamentek,
hagytak dzsámit, minaretet.
Müezzinék is megléptek.
Magya(u)rok élnek Pécsett

Van-e neked lyukas dunyhád?
Egércincogásos kamrád?
Macskanyávogásos konyhád?
No de mit keres itt Bonyhád?!

Magyarkeszin nagyot néztem:
lakodalmat ültek éppen.
Peckes násznagy kiabálta,
az arának mi az ára.

Arra gondoltam, megnézem,
mi újdonság van Cegléden.
Azt mondták, olyan, mint régen.
Úgyhogy nem mentem el mégsem.

Bugacon egy bogrács alatt
ropogott a rőzserakat.
Tészta pirult az edényben.
Öhöm volt, ahogyan néztem.

Kalocsán sok eresz alja
pirossal van betakarva.
Bementem egy díszes házba:
mért vannak fölpaprikázva?

Baja alatt fogott halat
jóvá tesz pár tésztafalat.
Paprikával fűszerezd be,
s mehetnek a hallevesbe.

Elindultam Szegedébe –
ott tiszai keszeg él-e?
Annak vágyódtam húsára,
nem amurra vagy busára.

Közvetlenül Makó alatt
komámasszony hagymát arat.
Ő a hagymahalomrakó.
Ugye tudod, hová való?

Finom kolbászt Gyulán gyúrnak,
szép emlékként disznó úrnak.
Fényesedik, fölszív füstöt –
az az igaz magyar früstök!

Vigyázz vásárkor Gyomára,
sokat esett a gyom ára!
Búzát vigyél, rozsot, kölest,
kukoricát, zsengecsövest!

Kenyeresem kenderesi.
Bora árát megkeresi.
Kutat fúr vagy fuvart vállal?
Nem cserélne a királlyal!

Aki délibábra vágyik,
menjen egész Hortobágyig!
Gémeskút és szürkemarha.
Csak úgy ámuldoznak rajta.

Nagytemplomos, erdős város.
Ott terem egy híres páros.
Ki tormával meg nem eszi,
nem született debreceni!

Azért nem volt Tyukod nyugodt,
mert megfogtak három tyúkot.
Könnyelműség volt vagy restség?
A fazékban nem keresték.

Mulatni hívtak Tokajba.
Nem húzódzkodtam: No rajta!
Király úgysem leszek soha:
vidítson királyok bora!

Úgy esett, hogy már Csarodán
elfogyott szűkös vacsorám,
de még nem volt sötét este.
Továbbmentem Gelénesre.

Jó nagy lyuk van Aggtelekbe',
odabenn állandó este.
Ezer cseppkő, denevérek.
Nézd meg! Én kint heverészek.

Hogy éltek az ősemberek?
Múltunkban csak ásni lehet.
Túrva pármillió évet,
Rudapithecushoz értek!

Kérdeztem egy kőszáli sast:
„Jó barátom, fölszállítasz?
Néhány pocok, egy kis lőre...
Juttass fel Galyatetőre!”

Ott hol régen agák, bégek
vívtak várbevétel végett,
nem maradt, csak egy leányka,
s bikavérű egri bátyja.

Hatvan, Jászberény, Alattyán.
Szolnok felé így haladván,
Jászalsószentgyörgyön háltam.
Hát ezt jól összeZagyváltam.

Nógrádba csak azért mentem,
mert a macskám elvesztettem.
Szerencsére utolértem:
egerészett Királyréten.

Csomádtól az unokákig
alig menj egy suhogásnyit,
s Veresegyházat eléred.
Ott kell jobbfele letérned.

Maglód, Gyömrő, Üllő, Vecsés,
savanyúság-kertészkedés.
Káposztát és csalamádét
itt érleltek nagyanyámék.

Úgy mesélik: Máriabesnyőn
szú furkál lyukat a teknőn.
Ki dugót nem rak a likba,
kútra jár, onnan meg vissza.

Nem röstellem, megkerestem,
hol fogták a vizát Pesten.
Biz Dunából, nem tévedtél!
Ám az balra folyik Pestnél.

Balra Budafok, Nagytétény.
Ott lakott rég egy nagynéném.
Jobbra Soroksár, Erzsébet.
Közöttük ugyan hol élek?

                                [Makád... Lórév... Halásztelek...
                                Bizony, ez csak sziget lehet!
                                S hogy kincses, mondanom se kell;
                                a választ tudjátok: CSEPEL.]


Eddig tartott hát a játék,
kinek tetszett, lett ajándék.
Ki meg bosszankodott rajta,
menjen szebb és jobb utakra!


^* A Szigetközben található Zsejkepuszta nem tévesztendő össze Zselyke lányommal. – VISSZA