|
Tizenegy haiku jó Héphaistos a patkót rávered-e hogy ideérjen simítsd ki tollad nem jön több téli szombat rigóleánykám lepkeszárnyakat röpít a nyár szemedre virágvarázsnap gyeplőt feszesre: indulj Hold udvarából cinóbereste borzongsz barátom amikor halnak a fák tudd: születnek is kalózos őszben tépett elkoszlott felhők : mi lett belőlem ősz hova lettél s hova gyöngymosolyú te sose volt nyárból van ötven ága ragyogj hadd öregedjen Napocska drága fagy: februármány havat karvalyzó tél zúg március: várj rám közeli télvég pedig mennyire élnék de csal a mélység menyasszonyfátylat görget a szél: vége az akácfanásznak |