|
Útleírás Végül mi az, mi változott? Esetleges, hogy hol vagyok, mire nyithatok ablakot, meddig tűrnek a holnapok. Vasgyár: a Juranics telep. Zöld ládák, lőszerhüvelyek. Fut a MUKI csikorogva: hova lett az ÖTLI, VALLA? Eltűnt a hentes és a pék: kenyérgyár lettek Müllerék. Papp-szatócsékból a KÖZÉRT, de dombjuk Papp maradt – miért? Tovább: Vérmező, Vár között... Fiam a Sportkórházba jött, kapott éneket: altatót, vaskarmú évekhez valót. Tudom, megváltó nem leszek. Szétszórva bóvli rendjelek. Ott, ahol minden tervezett, maga a rend, mi megvezet. Bejárom kies Óbudát. Szénrakó: Filatori-gát. Flóriántól, Rómain át szívom a rossz kocsmák szagát. Nem leszek sem latin, se tót. Élek, mint a panellakók. Álmomban öngyilkos este dől a Hármashatár-hegyre. Budagyöngye rejt, Pasarét. Cimborám lesz az úrvidék. Házmán utca, Ördögárok. Térdig borban, de még állok. Volt-Szieszta, János kórház. Szép Ilonás elhaló-ház. Szaporodó temetések. Én lobogok, nem a mécsek. Aztán tovább, de magam csak, csak hogy éljek, hogy maradjak, megtudjam, mi lenni rabnak, mikor nincsen nyíló ablak. Lágymányoson, Kelenföldön már a büntetésem töltöm. Élek még, de semmi-letten, hol a tó is feneketlen. HÉV zakatol, visz Csepelre, nyárvégbe, virágzó kertbe. Szilvakék, barackarannyal. Hozzám érkezik az angyal. Talán az isten tévedett: Halottak Napja éke lett, megméretett az áldozat: világra küldte lányomat. Meddig tűrnek a holnapok? Mire nyitok még ablakot? Ahol megállok, ott vagyok. Megtalálom és várni fog. |