|
Úton sehovába valami mezőn pagonyban mentünk reménnyel mi parázs belobban hogy tagadjam hozzám simultál elfogadtam mentünk sehovába fogtalak volna ne légy az éj hiánya út nem maradt mező se a rigódalt elmosta a szennyvíz ahogy belezuhant a csőbe álmaim félszépek foszlik ónszínű képed az ember beleébred tükörbe nézek magamat látom sehol se téged |