|
Verbőczy Antal Emlékest elit intellektuális társaság ez járt eszembe róluk volt nevük is két szóból állt azonos kezdőbetűkkel de nem tudom eldönteni az m vagy az f néhányan mintha emelvényen ültek volna mégsem volt színház-benyomásom a képről valakivel beszéltem balázs mellettem ült csodálkoztam hogy került sor a meghívásra de örültem öcsinek rég járt egy ilyen este érezni lehetett szikrákat vet az izgalom mustárszínű kertésznadrágban érkezett elképesztő súlytöbblettel harminc év mit tesz szemüveg volt rajta nem az üveg nélküli üres keret amikor hozzáléptem megölelni láttam érzéktelen sárga az arca megigazítottuk a székét én állva maradtam az illendőség miatt valaki a felső sorokból leszólt ugye nem jobboldali ez az ember öcsi oda se nézett epés választ akartam adni visszafogtam magam elmondtam egy háromsorosát remélem nem hiszi hogy oldalakra gondol a költő amikor a verset írja innentől homályosul a kép tágul a tér tűnnek emberek székek valószínűtlennek érzek mindent mint nyolc évvel öcsi elmente után álltam kórtermed nyitott ajtajánál kezemben nejlonszatyrok néztem az áthúzott ránctalan ágyat a szemem belefáradt a torkom égett aztán elindultam a folyosón nyárból a télnek télből a nyárnak |