|
Vezekeltem a kezedre emlékszem a szádra lehet már ősz volt kint lehet valahogy átmenekültünk a nyárba azután halálig veled ahogy szólsz a hangodra emlékszem ahogy kérdezed: szeretsz-e s én itt fekszem azóta is csak ébren te feszítettél keresztre nem megyek hozzád már évek óta hittem így könnyebb lesz talán de nem kudarcba fulladt minden próba te vagy az egyetlen hiány az időm elfogy lassan letelik bűneimért vezekeltem élek ameddig muszáj s megengedik hogy itt tartsalak a versben a hangod szád kezed emlékezem érezlek tapintható vagy amíg maradnom kell dolgomat teszem soha nem mondtam le rólad |