|
Zenepróba Jó idő van végiggondolásra. Nincs csont-hideg, de őszül mocskosul. A leveleket szél hajkurássza, felhős az ég, már délben alkonyul. Mit gondolok tavaszról, télről, semmi súlya nem lehet ilyenkor. Távolodóban gyásztól, reménytől, helyem adott, ismerhetem jól. Magamnak teszek föl kérdéseket, nem kellenek égi válaszok. a képlet pontos, rám szabott. Megméretett mihasznaságom, nem titok, mi került latba. Jó lenne, maradna hiányom, ha belehullok a nagy kalapba. Így a szép, jó. Esővel, fénnyel. Szimfóniává dicsőül e nap. A karmester beint, vezényel. Beethoven néz, mintha a hangokat. |