az íróasztalom kb. 90×45 cm-esfiam kiszolgált gyerekbútorából (némi mesterkedéssel)
évek óta a tett színhelye már
a barna műbőrön (amivel bevontam) sok lehullt parázs
s hajdan-volt három kiscicánk körömemlékei
itt ülök reggelente
nézem az évszakok hogyan vonulnak
itt kellene betűbe merevülni a versnek
– hűlő kávé cigarettafüst –
mikor még alszik a feleség a gyermek
s a velem ébredő kutyánk
a homályba búvó szőnyegen szuszog
s már új álmában mozdulnak viszik a lábak
íme a vers szülőhelye
így lehetne mondani szépen
nézek délkelet felé
vonulnak vonulnak csak az évszakok
rövidül a kiszabott idő
a reggelek verstelenednek
még ide ülök menetrend szerint
kezem ügyében toll papír
szolga vagyok csak
valaki más aki diktál
hát kell az alázat
ha megkondul az a kezdeti félhang
elnévtelenedjenek körülöttem a tárgyak
semmibe hulljon a kutya szuszogása
hogy megindulhasson a betűk hadserege
a századik az ezredik
halálomig beismerő vallomásra