volt:azt a verset írtam
kert ölelt fáink bokraink
azután minden szétesik
japánbirs füge semmi sincs
én emlékszem csak
a jegenyenyárra
nincs karomban ringatott
kertversem óriása
kifakult a vérborbolyák rőtje
utánuk semmi
s hol ami volt előtte
orgonák drága-szépek
nem nyíltok hogy a
meggyfát köszöntsétek
mert meggyfa sincs
se borókák se ciprusok
se mandulavirágok szűz-fehérbe
ágyazott rózsaszín bibéje
hol az ezüst a feketefenyők
ahol rigódalárdák csapatja nőtt
hol a vers mit fűbe írtam
barkatanúk
kik biztattak kibírjam
mikor a szó már szétesett
egyetlen hű maradt: a kert
Uram nem néztél arra le
íriszek kéklették gyászomat
sírt utánam a berkenye
az volt a kert hol mályva halt
az volt a kert hol rózsa nyílt
hogy egyszer majd betonba mard
íme: hogy halott versbe írd