januárnincs semennyi hold
az emlékek olyan messze szöktek
utol soha nem érem őket
talán ha
újra küzdenék
összekotorhatnék egy csöpp reményt
s hinnék mint annyi annyi évig
negyven év
azóta nem vagy
próbáltalak Istenem de hányszor
megkeresni mert úgy hiányzol
jeges föld
vér se szivárog
csak jönnek a mocsok januárok
az elmúlás buldózerei
hiába
nem sikerültek
a próbálkozások mit tehetek
szerencsétlen vén buta árva
hát megyek
egyre közelebb
tudtad-e rákötözted a bombát
arra ki csak téged szeretett