– Balázs itthon van? – robbant be Eszter a lakásba, mind a kilenc évével, a „majdnem-fekete” hajával, mandulavágású szemével.

– Szia, Eszterkém. Balázs csak este jön haza.

– Kezi’csókolom, Jutka néni – pótolta mulasztását Eszter Morzsi éles sikongatása közben, aki fenekét riszálva fejezte ki kis barátnője iránti érzelmeit –, de kár! Könyvet akartam kérni. Balázs hány éves? Morzsi... Morzsi... – Kez’csókolom, Feri bácsi.

De mielőtt tovább beszélnék, hadd mutassam be családomat: Először is – mert Eszter őt kereste – Balázs, akiről még sokat fogok mesélni; Balázs anyukája (aki a feleségem); Nagymami (aki a feleségem anyukája); Morzsi (akinek csak az anyukáját ismertük); Cicka (akinek még az anyukájáról sem tudunk semmit) és jómagam, akinek Balázs anyukája a felesége. Nagyjából ennyien vagyunk mi, s miért nagyjából, azt külön történetben mondom el.

Szavamat ne feledjem: Eszter! Mind a kilenc évével, a „majdnem-fekete” hajával, mandulavágású szemével. Ő mindannyiunk Barátja, aki a szomszéd házban lakik, és úgy közlekedik, mint a szélvész, kinek gondolatai mindig előbbre járnak, mint a szavai, aki tengernyi szeretetével, jólértesültségével, kíváncsiságával letarol, elkápráztat mindent és mindenkit maga körül. Engem is. Ami érthető, mert Balázs, egyetlen gyermekünk (aki mindent megtesz, hogy ne unatkozhassunk), miként nevéből is megfejthető: fiú. Sőt! Kamasz! A többi elképzelhető!

– Kezi’csókolom, Feri bácsi – hogy folytassam végre.

– Na! Jó napot. – Ne lepődjön meg senki, hogy így köszönök Eszternek, de nekünk már ilyen szokásaink vannak, és különben is, a komolykodásnál alig van valami, ami mulatságosabb.

– Morzsi hány éves?

– Kettő, de az előbb Balázs felől érdeklődtél.

– Akkor Morzsi tizennégy éves, mert a kutyák ha egyévesek, akkor hétévesek, és kétszer hét az tizennégy, és Balázs még nincs tizennégy, ezért Morzsi az idősebb – vágta ki diadalmasan a végeredményt. Egy szuszra.

Remélem, mindenkit meggyőzött ez a fejtegetés. Engem határozottan elkápráztatott.

– Bámulatos! Hogy rohannak az évek! – Ám Esztert (mentségéül az eddig elmondottak: mind a kilenc év, a „majdnem-fekete” haj stb.) ez a megjegyzés egyáltalán nem érdekelte.

– Balázs mikor jön haza?

Erre az értelmes válasz egy időpont lenne, de Balázsról lévén szó, ez lehetetlen.

– Ha minden igaz, és mindent figyelembe veszünk, akkor teljesen bizonytalan.

– Nahát, ez a Balázs soha nincs itthon! – zsörtölődött Eszter. – Feri bácsi, tessék mesélni Balázsról!

Valahogy így kezdődött, ha jól emlékszem.