2. ...valami...
Mit jelent az, hogy az ember bio-pszicho-szociális lény?

3. ...nem stimmel...
Milyen testi, lelki és kapcsolati problémákról lehet szó?

4. ...veled...
Amivel te szállsz be a közös munkába

5. ...gyere...
Így kezdjük el...

6. ...hozzám...
Amivel én szállok be a közös munkába

7. ...terápiába!
Mi az, hogy terápia?
Milyen segítségre számíthatsz tőlem?

Többféle úton tapasztalhatjuk meg, hogy valami nem stimmel velünk. Képzeld el az emberi életet úgy, mint egy autót, és gondold végig, hányféleképpen szerezhetsz tudomást arról, hogy valami „nem stimmel”.

A legelemibb tapasztalat az, ha a kocsit nem tudod elindítani, vagy ami talán még kínosabb: ha menet közben egyszer csak leáll, és hiába adod rá a gyújtást, nem indul újra. Ez meglehetősen meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy „valami nem stimmel”. Előfordul, hogy a kocsi halad ugyan, de ennek ellenére úgy találod, hogy valami nincs rendben: nem gyorsul megfelelően, mintha a szokottnál bizonytalanabb lenne az úttartása, kicsit nehezebben fog a fék... Az utasaid talán nem is vesznek észre semmit, de te, aki a volánnál ülsz, egyszerűen nem vagy megelégedve az autó teljesítményével. Lehet, hogy közvetlenül nem észlelsz semmiféle rendellenességet, hallasz valamilyen furcsa, szokatlan hangot, érzel valamilyen szagot, vagy a műszerfalon látsz valamilyen jelzést, ami arra utal: valami nem úgy működik, ahogy kellene. Megeshet, hogy bár úgy találod, minden a legnagyobb rendben van, egyszer csak feltűnik neked, hogy a többi autós integet valamit, egyik-másik talán még ahhoz is veszi a fáradságot, hogy lehúzza az ablakát, és átordítson neked, jelezve azt a bajt, amit te magad – helyzetedből adódóan – eleve nem is vehetnél észre.

EMK – KIP – NLP – TA – Mik ezek?! Úgy gondoltam, célszerű, ha e rövidítéseknek nem csupán az egyszerű feloldását bocsátom az olvasó rendelkezésére – enyhítendő esetleges zavarát vagy dühét –, hanem a rövidített kifejezések összefoglaló magyarázatát is... TOVÁBB...

Az emberi életre vonatkoztatva a példát: azt, hogy „valami nem stimmel”, tudhatjuk onnan, hogy valamilyen testi vagy lelki betegség miatt egyszerűen kidőlünk: képtelenné válunk mindennapi tevékenységeink ellátására, és/vagy befuccsolnak az emberi kapcsolataink.

Előfordul, hogy bár tudunk dolgozni, a kapcsolataink is javarészt rendben vannak, és a környezetünk semmit nem vesz észre belőle, mi magunk mégis úgy érezzük, hogy baj van: nem vagyunk megelégedve saját viselkedésünkkel.

Lehet az is, hogy nincs ilyen tapasztalatunk: a viselkedésünk, a teljesítményünk teljesen rendben van; azt, hogy baj van, az érzelmeink, hangulataink, rejtett gondolataink jelzik.

És megeshet, hogy bár mi magunk úgy találjuk, minden a legnagyobb rendben van, a környezetünk (családtagok, barátok, munkatársak) visszajelzéseiből egyszer csak világossá válik számunkra: valami nem stimmel.

Vissza az oldal elejére

A regressziós hipnózis felkapott témának számít. Van, aki „pártolja”, van, aki „ellenzi” – de mindkét táborra jellemző, hogy tisztázatlan fogalmakat használnak: e két szóból csupán a regresszió és a hipnózis fogalma az, ami pontosabb meghatározásra szorul ahhoz, hogy értelmes kijelentéseket lehessen tenni róla... TOVÁBB...

A filozófia egyik örök vitatémája az ún. test-lélek vagy másként anyag-szellem probléma. Egyes irányzatok az anyagot (s így a testet is) csupán káprázatnak gondolják: szerintük az egyetlen valóság a tudat. Mások – és ezen a féltekén ma ez a gyakoribb – úgy tartják: egyedül az anyag létezik, és mindaz, amit általában a „lélek” szóval jelölünk, csupán az anyag egy megnyilvánulási formája, funkciója. Ismét mások azt vallják, hogy az anyag és a szellem két külön princípium; az ember testből és lélekből áll, s ezek vagy egymással egyenrangúak, vagy egyik fölötte áll a másiknak. Vannak – elsősorban bibliai alapokon –, akik nem kettős, hanem hármas felosztásról beszélnek: szerintük az ember szellem, lélek és test egysége... A variációk sora, ha nem is végtelen, de óriási.

Aki azonban épp átéli annak gyötrelmét, hogy „valami nem stimmel” vele, azt többnyire vajmi kevéssé érdeklik az elvont filozófiai problémák. Ezen banális tény fényében az emberekkel foglalkozó tudományágak képviselői mind gyakrabban mondják azt, hogy a fenti kérdésben nem foglalnak állást, meghagyják ezt továbbra is a filozófusoknak. Ők maguk az emberre úgy tekintenek, hogy az bio-pszicho-szociális lény, vagyis olyan létező, akinek a teljes megértéséhez (és segítéséhez) csak úgy juthatunk el, ha őt testi, lelki és társadalmi valójában egyaránt értelmezzük. Hogy a lélek önálló princípium-e, vagy a test sajátos megnyilvánulása – az e szempontból édes mindegy.

Az ember bio-pszicho-szociális lény: a testi valója, lelki élete és kapcsolatai szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ha valakinél „valami nem stimmel”, akkor a legritkább eset az, hogy e három területből csupán az egyik sérüljön – függetlenül attól, hogy az első dominó épp melyik területen borult fel (szerinte).

Ha eltöröd a lábad (első dominó: testi valóság), s emiatt egy ideig ágyban feküdni kényszerülsz, jó eséllyel levertté válsz (lelki valóság), és rászorulsz arra, hogy kiszolgáljanak (kapcsolati valóság). Ha egyszer csak szorongani kezdesz (első dominó: lelki valóság), akkor lehet, hogy hízásnak vagy fogyásnak indulsz (testi valóság), s emellett elkezdenek kevésbé fontosak lenni a barátaid (kapcsolati valóság). Ha elveszítesz valakit (első dominó: kapcsolati valóság), akkor könnyen lehet, hogy depressziós leszel (lelki valóság), és megeshet, hogy pl. emésztőszervi rendellenességeket tapasztalsz magadon (testi valóság).

Ahhoz, hogy a bajban lévő másik emberen valóban segítsünk, fontos, hogy ne csak a tünetét vagy a diagnózisát lássuk, hanem a teljes embert: a maga biológiai és pszichés valójában, betagozódva számos emberi kapcsolatának hálózatába.

Vissza az oldal elejére

J. K. Rowling Harry Potter-sorozatának számos pszichoterápiás vonatkozása van. Hogy ez Rowling részéről szándékos-e, vagy sem, teljesen hidegen hagy: én kihallom őket a történetből, és kész. Íme, a két kedvenc példám... TOVÁBB...

Mi minden lehet az, ami nem stimmel valakinél? Az előzőekből kiderülhetett, hogy az a „valami”, ami nem stimmel, többnyire nem egyetlen dolog, hanem egymással összefüggő testi, lelki és kapcsolati problémák komplexuma. A szenvedő ember azonban általában túl közel van a saját problémáihoz ahhoz, hogy megfelelően rájuk lásson. Így aztán azt tapasztalja, hogy valamelyik problematikus jelenség egyszer csak kiemelkedik a többi közül, felnagyítódik, fontossá – tünetté – válik, és egy idő után „kiveri a biztosítékot”. Ilyenkor szokott az ember segítségért folyamodni. A tünet – tehát az a valami, amiről úgy éljük meg, hogy „nem stimmel” –, mint láttuk, jelentkezhet testi, lelki vagy kapcsolati problémaként.

Testi probléma
Ez lehet minden fajtájú és nagyságú fájdalom, zsibbadás, viszketés, bizsergés, érzéketlenség, akaratlan mozgás, mozgásképtelenség; mindez annyi helyen, ahány porcikája van az embernek; s ezek tetszőleges kombinációja.

Figyelem! Noha csaknem minden testi megnyilvánulás mögött állhat lelki magyarázat, testi tünetek megjelenése esetén nem nélkülözhető az orvosi kivizsgálás. Mint láthattuk, testi eredetű betegségnél is lehet indokolt a pszichológiai megközelítés – de mindenképpen muszáj megbizonyosodni afelől, hogy vajon elégséges is-e.

Lelki probléma
Ebbe a kalapba gyakorlatilag bármi belefér. A teljesség igénye nélkül: önismereti és önelfogadási problémák; önbizalomhiány; félelem, szorongás, depresszió; feszültség, stressz; életkori krízisek; szexuális identitással, orientációval vagy gyakorlattal kapcsolatos problémák; fájdalmas emlékek; nehezen kezelhető indulatok; kényszeres gondolatok és cselekedetek; öngyilkossági késztetések – vagy bármi egyéb, amitől rosszul érzed magad a bőrödben.

Figyelem! A szubjektív élmény szintjén nem könnyű elválasztani a „valami nem stimmel” érzését az akár gyógyszeres beavatkozást is igénylő pszichiátriai betegség tüneteitől. Noha nyilvánvaló, hogy egy halvány biztató mosoly is bírhat gyógyító erővel, Magyarországon a hatályos jogszabályok alapján a szó szoros értelmében vett gyógyítást kizárólag orvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet.

Kapcsolati probléma
Ide tartoznak mindazon problémák, amelyeket általában „az emberekkel”, a közvetlen környezeteddel vagy akár egy konkrét személlyel kapcsolatban megélsz. Ez lehet pl. gátlásosság, kapcsolatteremtési vagy kommunikációs nehézség, magány és elidegenedettség érzése, viselkedési probléma, családi vagy párkapcsolati konfliktus, szülőkről való leválás, gyermekek elengedése, gyász vagy egyéb veszteség élménye, munkahelyi konfliktus – és tengernyi más dolog, amit a másokkal való kapcsolatodban megélsz (vagy épp nem élsz meg, csak szeretnél).

Figyelem! Az emberek közötti kapcsolatoknak nemcsak érzelmi, de törvényi vonatkozásai is vannak. Bizonyos „kapcsolati konfliktusok” (pl. családon belüli erőszak, gyermekek szexuális kihasználása stb.) a terápiás megközelítésen túl (vagy attól függetlenül) az igazságszolgáltatás hatáskörébe is tartoznak.

Vissza az oldal elejére

Sokszor és sokféleképpen írtam és beszéltem már a Marshall B. Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikációról, vagyis az EMK-ról azóta, hogy 2006-ban először találkoztam vele, és másokat is hallottam sokszor és sokféleképpen megnyilvánulni e témában. És arra jöttem rá az idők folyamán, hogy nem vagyok megelégedve azzal a megközelítéssel, ahogy az EMK-t általában átadni, tanítani szokás... TOVÁBB...

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van” – panaszkodik az ismert magyar népdal beszélője. És igaza van – de ez nem terápiás téma. Az sem terápiás téma, hogy mennyire hülye (gonosz, rosszindulatú, idegbeteg, ostoba) a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked). Az sem, hogy milyen irányban változik a világ. A világ, a téged körülvevő emberek vagy az időjárás megváltoztatása nem a terápia hatáskörébe tartozik.

Egyetlen valami lehet terápiás téma: TE. Az, hogy te hogy érzed magad a változó világban. Hogy te milyen módon vagy képes megélni a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked) társaságát. Hogy mennyire vagy kiszolgáltatva a külső körülményeknek (pl. a nagyon hideg télnek vagy a nagyon meleg nyárnak). Ezek terápiás témák – mert ezeken a terápia keretei között lehet változtatni.

A terápia célja ugyanis egyvalami: a változás. Ne azért gyere hozzám terápiába, hogy megértsd, miért is vagy rosszul – hanem azért, hogy jól legyél. A pozitív változáshoz vezető út esetenként tehet kisebb-nagyobb kitérőt a múlt (leginkább a gyerekkor) felé – de ez egyrészt nem szükségszerű feltétele a terápia hatékonyságának, másrészt az ilyen vargabetű, ha sor is kerül rá, soha nem terápiás cél, hanem terápiás eszköz. A cél az, hogy az életed élhetőbb, teljesebb legyen. Ha „meggyőző indokokat” akarsz begyűjteni a múltadból ahhoz, hogy végső soron miért ne változtass és miért szenvedj tovább – akkor ne akarj terápiába fogni. Ha nyitott vagy arra, hogy életed eddig nem működő megoldásai helyett valami újat tanulj (akár a múlt feldolgozásának eszközét használva) – akkor elkezdheted a terápiás munkát.

Munkát – mert a terápia munka. Nemcsak a terapeutának: neked is. A fogorvosnál elég, ha nagyra nyitod a szád: pusztán az, hogy nem szaladsz el, elegendő ahhoz, hogy a fogorvos elvégezze a szükséges beavatkozást. A terápia nem ilyen. A terápiához két személy aktív, elkötelezett közreműködése kell. Az egyik (ha engem választasz) én vagyok – és én bedobom a „közösbe” azt, ami az én részem. Azt, ami a te részed, neked kell bedobni. Más nem teszi meg rajtad kívül.

Vissza az oldal elejére

IDŐ, PÉNZ, HELYSZÍN A terápiás ülésekre alapesetben heti egy alkalommal kerül sor. Egy ülés 60 perces, ára 10 000 Ft. Helyszín: Budapest XI. kerület, a Móricz Zsigmond körtértől 5-10 percre. A további feltételeket az első ülésen beszéljük meg.

Gyere – azaz keress meg levélben. Én válaszként megadom a telefonszámomat, és amikor felhívsz, megbeszélünk egy találkozót, egy ún. első interjút. Ennek során fölmérhetjük egymást: te is engem, hogy vajon képes vagy-e megbízni bennem, és elfogadni azt a segítséget, amit én nyújtani tudok, és én is téged, hogy vajon a problémádat megismerve felkészültnek tartom-e magam az együttműködésre. (Egy jó tanács: óvakodj azon terapeutáktól, akik mindenhatónak állítják be magukat, és minden ember minden problémájára tudni vélik a tuti megoldást!)

Az első találkozás végén – amennyiben mindketten a folytatás mellett döntünk – többnyire azt szoktam ajánlani, hogy találkozzunk további három alkalommal, és kezdjük el a közös munkát. Ezen idő alatt ismételten lehetőségünk van mindkettőnknek annak megítélésére, hogy tudunk-e együtt dolgozni. Én – immár többet tudva rólad – ismét fölmérhetem saját kompetenciám határait. Te pedig – immár közvetlenebbül megtapasztalva, mire is számíthatsz együttműködésünk során – eldöntheted, hogy amit tőlem kapsz, megfelelőnek tűnik-e számodra. Ha igen, akkor e harmadik (összesen tehát negyedik) találkozás során véglegesíthetjük az ún. terápiás szerződést. Ez egy (többnyire) szóbeli megállapodás a terápia részleteire (céljára, időtartamára, módszerére, kettőnk kötelezettségeire, a befejezés módjára) vonatkozóan.

Ha e négy alkalom során – akármelyikünk részéről – az derül ki, hogy mégsem én vagyok az alkalmas segítő számodra, akkor, amennyiben igényled, megpróbállak továbbirányítani egy számodra megfelelőbb személyhez – szükség esetén pszichológushoz vagy pszichiáterhez.


Egy banális, de esetleg fontos megjegyzés: tegeződünk vagy magázódunk?

Az ajánlatom megfogalmazása során választanom kellett, hogy azt írom: „gyere”, vagy azt, hogy „jöjjön”. Mint látod, az előbbit választottam, mivel eredendően tegezéspárti vagyok, életkortól és társadalmi pozícióktól függetlenül. Úgy gondolom (és úgy is tapasztaltam), hogy két ember kapcsolatának a lényegi minősége (nevezetesen, hogy megadják-e egymásnak az emberi tiszteletet vagy sem) nem a kettejük kommunikációjában alkalmazott igeragozáson és névmáshasználaton fordul (vagyis nem azon, hogy tegeződnek vagy magázódnak).

Azonban ha a te világodban a tegeződés-magázódás mást jelent, és bármilyen okból inkább magázódni szeretnél, részemről nincs akadálya. Ha bejelentkező leveledet magázó formában írod, én tiszteletben tartom ezt a döntésedet, és ennek megfelelően válaszolok.

Vissza az oldal elejére

Az oldal, amit épp olvasol, a személyes honlapom részeként működik, amelynek aloldalairól csaknem mindent megtudhatsz rólam. Amit a jelen témában fontosnak tartok, az a következő:

Birtalan Balázs a nevem, 1969-ben születtem. A pszichológia gyerekkorom óta áll az érdeklődésem fókuszában, mind elméleti szinten, mind a másoknak való segítségnyújtás terén. Az alábbi sorokban vázlatosan leírom, milyen képzéseken vettem részt. Ha ennél részletesebben érdekel, egy külön oldalon megtalálod az általam alkalmazott módszerek, az elvégzett képzések, sajátélményeim és terápiás gyakorlatom tételes felsorolását.

NLP Az NLP a szó legtágabb értelmében véve kommunikációs technikák rendszere, ide értve nem utolsósorban a pszichoterápiás kapcsolatban történő kommunikációt is... TOVÁBB...

2005–2006-ban elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület 200 órás, dr. Daubner Béla vezetésével tartott módszerspecifikus NLP-képzését. Ennek fókuszában (értelemszerűen) az NLP (neuro-lingvisztikus programozás), a hipnózis, a KIP (katathym imaginatív pszichoterápia) és az ún. ego-state terápia állt. 2010–2011-ben ugyanitt elvégeztem az 50 órás Fejlődéslélektan és pszichopatológia képzést, 2011–2014-ben pedig részt vettem az egyesület Módszerspecifikus Integratív Gyermekpszichoterápia (IGYP) képzésének 30 órás Tranzakcióanalitikus terápia gyermekekkel és serdülőkkel, 30 órás Ericksoni hipnózis és rövidterápia serdülőkkel, 10 órás Winnicott-féle firka–rajz technika, 20 órás Meseterápia, valamint 10 órás Rajz KIP képzésmoduljain. 2011–2013 között végeztem el az egyesület 100 órás Kognitív viselkedésterápia műhely című képzését. Itt találkoztam először a Young-féle sémterápiával, amely azóta munkám egyik alappillére. 2013–2014-ben végeztem el dr. Boldizsár Ildikó 120 órás Metamorphoses Meseterápiás Módszer képzését.

2006-tól foglalkozom a Marshall B. Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikációval (EMK) – erről lásd pl. a Wikipédia (nagyrészt általam írt) EMK című szócikkét. Erősen foglalkoztat mind az EMK teoretikus háttere, mind annak a terápiás munkában való alkalmazhatósága.

Ezt megelőzően – egyéves önismereti és szakmai képzést követően – kapcsolódtam be egy telefonos információs és lelkisegély-szolgálat munkájába; itt 2003 nyarától 2004 őszéig voltam segítő.

Az önismeret kapcsán fontosnak tartom megemlíteni az ún. terápiás sajátélményeimet is. Többéves tapasztalattal rendelkezem mind egyéni, mind csoportterápiából (pszichodráma).

2006-tól foglalkozom terápiás keretek között, pszichoterápiás eszközöket alkalmazva (alkalmankénti szupervízió mellett) olyan emberekkel, akik úgy tapasztalják, hogy valami nem stimmel velük – és elfogadják az általam nyújtott segítséget.

EMK E magyar betűszó az erőszakmentes kommunikáció rövidítése. A kifejezés az angol nonviolent communication (NVC) fordítása, és eredetileg egy kommunikációt segítő módszert jelöl, amelyet egy amerikai pszichiáter, Marshall B. Rosenberg fejlesztett ki az 1960-as években. Ugyanakkor az EMK több ennél: egy komplett szemléletmód az emberről és a világról... TOVÁBB...

E ponton esetleg megkérdezheted:

– Milyen alapon tartasz terápiát? Veled talán minden stimmel?

A kérdés mögött az a nem túl rejtett feltevés húzódik meg, hogy ahhoz, hogy valaki terápiát tartson, abszolút tökéletesnek kell lennie. Így megfogalmazva persze rögtön kiviláglik a feltevés abszurd volta, ugyanis abszolút tökéletes ember természetszerűleg nem létezik, terapeuták – mégpedig hatékony terapeuták – mégis vannak: dolgoznak, gyógyítanak. De hogyan nyújthat pszichológiai értelemben vett segítséget olyasvalaki, akinek a belső világa nincs százszázalékosan rendben? Egy példa talán segít megérteni.

Ahhoz, hogy valaki jó fogorvos legyen, nem 32 makkegészséges fogra van szüksége, hanem (a szakmai tudásán túlmenően) megfelelő műszerekre. A fogorvos nem a fogával, hanem a műszereivel gyógyít – akkor is, ha neki magának történetesen van egy-két lyukas foga vagy gyulladt az ínye. Hasonló a helyzet a terapeutával is: ő sem a saját makkegészséges személyiségével segíti a hozzá forduló ember személyiségfejlődését, hanem (a szakmai tudásán túlmenően) a megfelelő „műszerekkel”. E műszerek a következők:

• empátia,
  
• feltétel nélküli elfogadás,
  
• kongruencia,
  
• szupervízióval karbantartott önismeret.

Ezek hiányában senkiből nem lehet jó terapeuta, és szinte magától értetődik, hogy akinek valóban súlyos személyiségzavara van, az a felsorolt négy területen is óhatatlanul deficites. Aki azonban rendelkezik e „műszerekkel”, annak számára az sem jelent akadályt terápiás tevékenységében, ha neki magának akadnak kisebb-nagyobb testi, lelki vagy kapcsolati problémái.

És hogy a kérdésre is válaszoljak:

– Nem; természetesen számos tényező van az én életemben is, ami nem stimmel, mi több, ebből nem is szoktam titkot csinálni. Mivel azonban alapvetően képes vagyok arra, hogy empátiával, feltétel nélküli elfogadással, kongruens módon forduljak a másik ember felé, továbbá hosszú ideje tudatosan fejlesztem az önismeretemet (többek között szupervíziót is igénybe véve), életem „nem stimmelő tényezői” nem jelentenek akadályt abban, hogy másoknak terápiás keretek között segítséget nyújtsak.

Ha az itt olvasottak fényében te is bizalmat szavazol nekem, akkor csak ismételni tudom ajánlatomat:

KIP A rövidítés feloldása: katathym imaginatív pszichoterápia. A kifejezésben a latin imaginatív szó a képzelet tevékenységére utal. A görög eredetű katathym jelző a többjelentésű kata- előtagból és a thymos főnévből (élet, erő, lélek, szív, akarat, vágy) keletkezett, és tartalmilag úgy lehetne visszaadni, hogy „a lélek mélyrétegeiből származó, életerővel átitatott”... TOVÁBB...

Noha erről manapság mind kevésbé illő szót ejteni, testünk az évek során megöregszik, sejtjeink, szöveteink és szerveink elhasználódnak, s végül valamennyien meghalunk. Jövőbeli elmúlásunk ténye megkerülhetetlen. Azonban az odáig tartó utunk során jogunk is, lehetőségünk is van arra, hogy amennyire az objektív körülmények engedik, szubjektíve jól érezzük magunkat: testben, lélekben és kapcsolatainkban.

A terápia olyan folyamat, amelynek során megtanulhatunk e jogunkkal élni, megtanulhatjuk e lehetőségünket valóra váltani.

Az ógörög therapeia szó elsődleges jelentése: gyógyítás, gyógykezelés. Ezek hallatán legtöbbünknek automatikusan fájdalmas és megalázó tapasztalatok sokasága jut eszünkbe. Azonban a therapeia szó eredetileg számos más jelentéssel is bírt, s ezek többsége gazdagíthatja, árnyalhatja a terápia lényegéről alkotott elképzelésünket. E további – számunkra fontos – jelentések a következők: tisztelet, figyelmesség, gondoskodás, ápolás, testőrség, kíséret.

A terápia célja, mint már mondtam, a változás, mégpedig a pozitív változás. Sok terápiás irányzattal összhangban úgy tartom, hogy minden ember alapvetően rendben van – akkor is, ha történetesen „valami nem stimmel vele”. A segítséget kérő embernek ezért nem egy nagy hatalmú varázslóra van szüksége, hanem egy olyan személyre, aki őt egyenrangú partnernek tekintve tisztelettel van iránta; aki teljes figyelemmel hallgatja őt; aki legjobb tudása szerint, elkötelezetten gondoskodik róla, ápolja és testőrként kíséri azon a kalandos úton, amelyen elindul, hogy felfedezze azon saját – pillanatnyilag számára rejtett – erőforrásait, amelyek a pozitív változást lehetővé teszik.

Ez a személy a terapeuta.

– Mit jelent az, hogy „legjobb tudása szerint”?

Mindenkinek van valamilyen tudása arról, hogy hogyan működik az ember, és hogy miként lehet hatással lenni a másikra. Aki soha egy percig sem foglalkozott pszichológiával, az is sejtheti, mivel járhat az, ha valakivel tragikus hírt közöl, mire számíthat akkor, ha az őt igazoltató rendőrnek durván beint, és nagy biztonsággal meg tudja jósolni, hogy milyen arcokat látna maga körül, ha egy előkelő estélyen váratlanul kukorékolni kezdene.

A terapeutának is van valamilyen tudása arról, hogy hogyan működik az ember, és hogy miként lehet hatással lenni a másikra – s mivel e kérdésekkel tudatosan és célzatosan foglalkozik, e tudása általában komplexebb, differenciáltabb, mint azoké, akik nem így foglalkoznak velük.

TA Más pszichológiai elméletekhez és terápiás iskolákhoz képest a tranzakcióanalízis roppant gazdag saját szakszókincset alakított ki magának. E terminológia hétköznapi, olykor bohókás kifejezésekből áll, amelyek azonban mélyen átgondolt fogalmakra utalnak... TOVÁBB...

E kérdésekre természetesen nincs egyetlen helyes válasz. Az ember működésmódját sokféle, egymástól különböző, de egymásnak nem feltétlenül ellentmondó modellel lehet leírni. A másik emberre való hatásgyakorlásnak is számtalan eszköze van. Ahhoz, hogy valaki hatékony terapeuta legyen, szükséges néhány közös tényező (önismeret, empátia, kongruencia, feltétel nélküli elfogadás), ugyanakkor a terapeuták nagymértékben különböznek is egymástól, többek között annak függvényében, hogy az emberek működését milyen modell szerint szemlélik, továbbá hogy milyen terápiás eszközökkel kísérik a másik embert a változás felé.

Az általam is képviselt integratív szemlélet azt jelenti, hogy a terápiás munkát nem egy bizonyos pszichológiai vagy pszichoterápiás iskolához való tartozás és az ahhoz való merev ragaszkodás határozza meg: a terapeuta voltaképpen bármilyen iskola (általa ismert) eszközét bevetheti annak érdekében, hogy a hozzá fordulót segítse. Saját terápiás gyakorlatomat elsődlegesen az alábbi iskolák, eszközök és fogalmak határozzák meg:

• EMK (erőszakmentes kommunikáció) – az önismeret fejlesztése, az empátia növelése, konfliktusok kezelése, magunk és mások érzéseinek és szükségleteinek felismerése révén
  
• KIP (katathym imaginatív pszichoterápia) – módosult tudatállapotban végzett munka a tudattalan szimbólumaival
  
• Kognitív terápia – a gondolkodási hibákból adódó érzelmi és egyéb problémák felismerése és kezelése; a hiedelemrendszer feltárása és átírása
  
• Metamorphoses Meseterápiás Módszer – egyéni élethelyzetek feldolgozása a népmesékben őrzött archaikus tudás segítségével
  
• NLP (neuro-lingvisztikus programozás) – hipnózis, életkor-regresszió, új erőforrások feltárása, átkeretezések, ego-state terápia stb.
  
• Sématerápia – a gyermekkorban rögzült, az egész életet átható negatív minták felismerése, megértése és gyógyítása
  
• TA (tranzakcióanalízis) – a Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapotokkal végzett munka; játszmák, valamint az ún. sorskönyv feltárása, elengedése

Vissza az oldal elejére

Létrehozva: 2010. május 1.

JOGNYILATKOZAT: © Birtalan Balázs, 2010. A jelen oldalon található írás – részben vagy teljes terjedelmében, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhető. Mivel a hatályos magyar jogszabályok értelmében a „pszichoterápia” nevű tevékenység végzése speciális szakképesítéshez van kötve, az általam terápiás keretek között nyújtott segítő szolgáltatás hivatalosan nem tekinthető pszichoterápiának.